Néhány éve, amikor egy kislakásból a mostani nagyobba költöztünk azzal - is - szembesültünk, hogy egyszerűen nincs elegendő bútorunk. Az előző lakásban beépített szekrényeink voltak amik persze maradtak és az éppen fele akkora lakásban a bútor is jóval kevesebb volt. Bebútorozni egy nagyobb lakást szinte a nulláról nem kis feladat. Egyáltalán otthont teremteni, mert a kettő nem is ugyanaz. ( A felújításról nem, nem, nem akarok beszélni...)

Nálunk ez még mindig zajlik, mármint a bebútorozás és az otthonteremtés is. Egy kisebb méretű asztalt is már régóta kerestünk, szeretjük a régi bútorokat és megfigyeltem valami vonzódást a népi bútorok irányába. Mivel az idő nyoma, kopottság, kisebb hibák, tökéletlenség még vonz is minket, néha hajlamosak vagyunk mindenféle sz@rt is összevásárolni. Utóbbi leginkább otthon derül ki... 

Nem baj, ha valami nem tökéletes, egy kis festék csodákat tud művelni. Sőt, néha még jobb is ha hozzá lehet  nyúlni. Ezzel az asztallal is így volt, tetszett a formája, mérete, a festése ennek sem, nagyon ronda volt a koptatása és bár a színével nem volt nagy probléma, azért ha lefestem akkor nem sötétzöld lesz.

Voltak itthon Pentart Decor Paint Soft festékek, ami szintén vizes bázisú, viasszal kezelendő festék, mint az Annie Sloan, így a  Pentart méregzöld festékbe kevertem az Aubusson Blue-ból is.  Két rétegben festettem, az első réteg után megvártam amíg jól megszárad, a második után is és csak az alapos száradás után kezeltem AS színtelen viasszal. Az asztal egészéről, csak ez a botrányosan rossz képem van, de talán jobb, mint a semmi.

Most, hogy úgy benne voltam a táskavarrásban, elkészült még egy darab , itt jobban látszik az asztal színe is.