Egyszerűen elkezdem ezt az évet, most éppen februárban ami a blogot illeti.

 Minden évben beszerzek egy új noteszt, idáig Moleskine-t használtam, szerettem is de rájöttem, hogy nagyon zavar, hogy nem magyar nyelvű, nincsenek benne feltüntetve a mi ünnepeink, az iskola és egyéb dolgok miatt viszont ez nagyon fontos lenne. Úgyhogy vettem egy belül teljesen megfelelőt, kívül pedig átalakítottam egy egyszerű kék tapétával, így kicsit benne van a régi noteszek hangulata is. Ez nagyobb, több benne a hely, azt is mondhatom, hogy több terv fér bele.

 Idén egyszerűen csak szeretném utolérni magam. Terveket csak úgy szövögetni, hogy többféle lehetőséget jelentsenek, vázlatos elképzelésekkel és sok olyan dolgot csinálni ami örömöt ad. Hatalmas deficitem van magam felé az alkotással, idén megpróbálom a fókuszt erre irányítani. Olyan életet szeretnék élni aminek része a kézimunkázás. Nagyon szeretem az Anyahajó blogot, Adél olyan szépen megfogalmazta, hogy lehet ezt úgy is, hogy mindennap foglalkozik vele az ember egy kicsit. Egy kicsit ha többre nincs idő. (Én idén sokat szeretnék.)

 Mindenféle random dologról tervezek írni, olyasmikről ami éppen porondon van valamiért. Például, hogy még csak február van, de már nagyon érezni a tavasz közeledtét és odakint megjelentek már a rügyek. Most először életemben megpróbálok virágokat nevelni. Vettem virágmagokat és ünnepélyesen elültettem őket 2022.02.22.-én. Remélem ez a sok kettes a teremtő női energiákat jelenti és az egész évre jellemző lesz.

 Azzal a szándékkal kezdtem el blogot írni, hogy inspiráljam saját magamat az alkotásra, úgy gondoltam erre a felületre mint egy füzetre vagy albumra ahova beragasztom a képeket, feljegyzéseket írok mellé és ezt a füzetet mások is kinyithatják, belenézhetnek. Akkor még nem tartottam annyira fontosnak és értékesnek ezt az egész lehetőséget, mint ma. Pedig nagyon fontos és nagyon értékes. Mindig is az volt de nekem a pandémia mutatta meg, hogy mennyire fontos minden felület amihez kapcsolódni lehet. Egyszerűen abból indulok ki, hogy én mennyire szeretem azt a nagyon kevés blogot, instagram oldalt amit követek.

  A gyerekkoromat Budapest közelében töltöttem, kertes házban. Abban az időben szokás volt, hogy a jóban lévő szomszédok telkei között volt kis kerti kapu, amin egyszerűbben tudtak átjárni egymáshoz, nem kellett az utcákon körbemenni. Nálunk is volt egy ilyen amin Klári néni járt át nagyanyámhoz és nagyanyám ezen járt át hozzá, megbeszélték ki mit főz, ki hogy van, mik történtek. Mert az emberek átjártak egymáshoz, mindenki mindenkit ismert, spontán meglátogatták egymást. Így gondolok én is erre a blogra, mint egy kis kerti kapura, amin át lehet jönni hozzám.

 Bár a fő téma a kézműveskedés kéne hogy legyen, a befejezett nagy kendőm óta bevallom, hogy semmit sem sikerült alkotnom. Ezen viszont egy cseppet sem csodálkozom és ezt most nagy lelki nyugalommal mondom. Mert ugye hatalmas fába vágtuk a fejszénket a felújítással, építkezéssel. Úgy költöztünk be decemberben, hogy folytatjuk amikor tudjuk, már van hol lakni, a többi meg majd alakul szépen a maga idejében. A hőszigetelés megvolt, de a bepucolást, festést most nyáron csinálták meg. Ez volt a nyár legfőbb projektje, egy hétig tartott a 40 fokban, benejlonozott ablaküvegekkel - amit én külön kértem, annak reményében, hogy úgy majd könnyebb lesz takarítani a nyílászárókat, így viszont szedhetem le a keretekre égett ragasztót, amivel a fóliát rögzítették, ami lehet több munka lesz végül. Óriási lépés volt, mert megszűnt a vakolatlan házak háború utáni hangulata.

 Nagyon meleg volt a nyáron, de ilyenkor legalább lehet mosni. Volt olyan helyiség amit nem érintett az építkezés, ide raktuk a bútoraink és cuccaink felét amit nem vittünk a bérelt kis lakásba. Ez egy ideiglenes ajtóval lett ellátva, ami nem tökéletesen zárt, mellette bontás volt tehát a por beszállt. Itt volt elhelyezve a nagyobb kanapé az előző lakásunk nappalijából.  Most szeretném megjegyezni, hogy véleményem szerint kizárólag levehető huzatú kanapét érdemes  vásárolni. Mindkét kanapénk huzatát levettem és kimostam, a nagy melegben a teraszon a székeken szárítottam meg és újjászülettek!

 Ez volt itt az első tavaszunk és az első nyarunk, elkezdtük a kertészkedést is, ültettünk fát, virágot.  Madáritatókat is raktunk ki, amikben naponta cseréljük a vizet, a terület nagyon felértékelődött ezáltal, a környék madarai ide járnak inni, fürdeni, ki a kisebb medencét kedveli, ki a nagyobbat, valódi spa élmény számukra, nekem pedig a legjobb, amikor hallom a nyitott teraszajtón át beszűrődő madárpancsolás hangjait. ( A mókus is itt iszik.)

 Megint egy színes nagyimintás kendőt szerettem volna, de a meglévő fonalaimból. Újrahasznosított is, mert csupa turkálós zoknifonalból készült, így költséghatékonyabb is, mert elég nagy lett, hogy tényleg bele lehessen bújni. Minden sorban váltják egymást a színek, igazi terápia volt csinálni, emlékszem alig vártam, hogy hazaérjek a munkából és hozzáadhassak még egy-két sort.

 A télnek van itt az ideje, a telet kell most megélni, de erről a babáról a tavasz jutott eszembe. 

Szeretem, hogy nálunk négy évszak van. ( Erről pedig A 12 hónap című mese, meg is fogom nézni a szünetben.)

Még mindig babák ajándékba, valaki talán örülni fog neki.

 Nemsokára Karácsony és még készült rendelésre baba. 

 Különböző karakterek, mindegyik más, ahogyan mi sem vagyunk egyformák. Ez a baba az életünkben most nagyon fontos személy tiszteletére lett Ruzsenának elnevezve.

 A legutóbb elkészült textilbabák egy testvérpárnak készültek, egy - nagyon szép - nagymama viszi őket karácsonyi ajándékként Amerikába, a Bostonban élő unokáknak. ( Műanyag babák szóba sem jöhetnek, a gyerekek Waldorf iskolába járnak. )

 A lányok között kis korkülönbség van és szempont volt, hogy a babák ne legyenek nagyon különbözőek, ne lehessen összeveszni rajtuk. Szerettem volna, ha hasonlóak, de nem egyformák, legyen saját karakterük. Az anyagok is ünnepélyesebbek, a ruhájuk hernyóselyemből készült, nekem a porcelánok finomságát idézte az anyag mintája, a horgolt keppek gyöngyház gombbal záródnak. Számomra olyanok, mintha egy régi fényképből léptek volna elő, elmúlt korokból, lehet, hogy nővérek?

  Nem tudom van-e szebb évszak az ősznél, na jó egy igazi tél vetekszik vele, ami a szépséget illeti, de színesebb biztosan nincs. Fűszeres színek és fűszeres illatok, ilyenkor szeretem a legjobban az arborétumi sétákat is. Langyos napsütés, hosszabbodó árnyékok és az a különös változás a levegőben, egy enyhén párás hűvösség, amit annyira szeretek.

  Még nyáron varrtam újrahasznosított ingekből bevásárlószatyrokat. A teával való festés után, nem öntöttem ki a maradék főzetet, hanem készítettem őrölt kurkumából egy festőlevet és hozzáöntöttem a teás főzetemhez.  Beáztattam hideg vízbe a pamut táskákat és így helyeztem a festőlébe. Egy óra hosszat főztem nagyjából és hagytam a lében langyosra hűlni ( egy evőkanál só is került a főzetbe ). Aztán kiöblítettem belőlük a felesleges pigmenteket és kiteregettem száradni. Gyönyörű, meleg sárga színt kaptam - ami a fotókon sokkal halványabbnak látszik. Nyáron sokat használtam a szatyrokat, mindig jó volt rájuk nézni, kézbe venni őket, ezekben a növényi sárgákban mintha maga a napsütés konzerválódna.

  Most, hogy beköszöntött az ősz, kedvem lett befotózni, olyan szépen illik ez a meleg sárga az ősz színeihez. 

 Gyerekeknek játékot  varrni mindig nagyon különleges feladat.

Most kaptam egy rendelést egy kislánytól - személyesen. Szeretné, ha varrnék neki egy babát. Kérdeztem milyen legyen. Legyen:

• szőke
• oldalra font haja
• koronája
• fülbevalója 
• kék szeme  - mondta.                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  Jó, mondtam én. Reménykedem, hogy tetszeni fog neki...                                                                                                                                                     

  Van egy dobozom, amiben a turkálókban vásárolt használt férfiingeket tartom, alapanyagnak vettem meg őket, mert ezek általában nagyon jó minőségű pamutvászonból készültek és tényleg annyi mindent lehet készíteni belőlük. Egyáltalán, turkálókba alapanyagokért is lehet járni, úgy is lehet válogatni, mintha méteráru boltban nézelődnénk. Most hogy keresgéltem ebben a bizonyos dobozban, találtam két ugyanolyan(!) inget, ezekből bőven kifért  egy  bevásárlószatyor, a két hátrészből maga a táska, a fél-fél elejéből pedig a fülek. De ez még csak a kezdet.

  Mert a valódi célom a teával való textilfestés volt. A növényi textilfestést szerintem úgy a legegyszerűbb elkezdeni, ha körülnézünk a konyhában. Sikerült egyszer egy rettenetes gyümölcsteát venni és volt egy doboz  olyan fekete tea is amit  Németországból kaptam de valahogy a csomagolása(!) annyira taszított, - mert olyan, mintha valami sörösdoboz lenne, félreértés ne essék a sört is nagyon szeretem, de a sör az sör, a tea pedig tea - hogy csak ide-oda pakolgattam. Most eljött az ideje.

  A teafiltereket (10-12 db) felfőztem, 10-15 percig hagytam ázni, majd kivettem őket a főzetből. Addig a textiltáskát beáztattam, egy fazékba hideg vizet tettem, ebbe beleöntöttem a teafőzetet és hozzáadtam egy evőkanál konyhasót. A nedves textiltáskát ez után helyeztem a fazékba, egy órán át főztem gyakori kevergetés mellett, majd levettem a tűzről és a festőlében hagytam kihűlni. A végén tiszta vízben kiöblítettem.

  Elégedett vagyok az eredménnyel. Egy finom, ódon árnyalatot kaptam és az a konklúzióm, hogy a teával való festéssel patinát adhatunk az anyagoknak.