Időnként rám tör a vágyódás Afrika után, ilyenkor előveszem minden ehhez kapcsolódó könyvemet, albumokat, térképet, irodalmat. Most újraolvastam  Karen Blixen Volt egy farmom Afrikában című emlékezését is. Az Állatkertben megcsodálom a szavannák vadjait és hosszan eltűnődhetek az Afrika Házban kiállított faragott maszkokon. 

 Afrikai wax anyagból varrtam neszeszert, tolltartót. Lassan vége a nyárnak.

   Van néhány dolog ami nélkül remélem nem múlik el nálunk a gyerekkor, ha játékról van szó, nekem ilyen a fa építőkocka. Nagyon lelkesen mentem el keresni, de színes szépet nem találtam, kicsit csalódottan vittem haza hát a natúr kockákat. Igen ám, de úgy vettem észre ez annyira nem vonzó, nem nagyon játszottak vele a fiúk.

  Így hát fogtam magam és elkezdtem őket lefesteni. (Erre nagyon jól használhatóak a hobbi akrilfestékek például.) Aztán a kockáknak kellett egy doboz - egy egyszerű az Obiból - amit Dekor Paint Soft Indigó árnyalatával festettem le, utána pedig viaszoltam is. Szeretem, ha kinyílik egy doboz kicsit más belül, mint kívül ezért a doboz fedelébe csíkos tapétát ragasztottam. ( Ez szintén egy kidobásból mentett  tapéta mintakönyvből való.)

  A fakockákból több más-más méretű szettet vettem és most a legutolsók lefestésével befejezettnek nyilvánítom ezt a projektet. Hosszú volt, de nagyon szeretik, amitől pedig szerintem több lett így, hogy kisebb színharmóniákat is létrehozhatnak, nem csak játék a kockákkal, de játék a színekkel is.

  Ilyen anyagot csak egyszer tudtam venni itthon, azt is egy különlegesebb vásáron, úgyhogy megörültem amikor egy turkálóban találtam egy alig használt blúzt. Az afrikaiaknál rendkívül népszerűek ezek a különleges viasztechnikával készített, jellegzetes mintavilágú textilek -  és hát szerintem is nagyon dekoratívak.

  Az ujjakon lévő fodrokból lettek a táska fülei, a blúz test részéből pedig maga a táska.

   Fodrászhoz éppen olyan lelkesedéssel járok mint fogorvoshoz. A szárításnál már visszaszámolok, aztán egy-két óra múlva boldogan gumizom be a hajam, végre nem lóg az arcomba, nem zavar. 

    A kényelem az öltözködésben már régóta egyre fontosabb - most a hajra is gondolok. Viszont vágytam valami szép hajgumira, a meglévők kezdtek tönkremenni és nem találtam az üzletekben olyat ami igazán tetszett volna. Ilyenkor a legjobb megoldás a saját készítésű. 

    Maradék és újrahasznosításra váró anyagaimat vettem elő és varrtam magamnak hajgumikat. Nekem kifejezetten tetszik, hogy textilből vannak, sokkal jobb érzés megfogni is őket, mint a műanyagokat. Az pedig csak hab a tortán, hogy ettől kezdve olyan hajgumim lesz, amilyen színűt és mintájút csak szeretnék ...

  Nagy kedvenceim az ArtKores ékszerek és egy alkalommal megkérdeztem Esztert - aki alkotja őket - lenne-e kedve textilkollázsokat varrni, amiből aztán én készítenék valamit.

 Eszternek volt kedve, elkészített néhányat én pedig varrtam belőlük. Ő is csinált valamit amiből én is csináltam valamit, ez volt a játék. A kollázsok  újrahasznosításra váró textilekből készültek, mert nem dobunk ki semmit ami még használható valamiképpen továbbgondolva.

  Tulajdonképpen kendőt szerettem volna kötni, de nem tetszett a kötéspróbája és akkor úgy döntöttem horgolni fogok. Nagyon tetszettek ennek a fonalnak a visszafogott színei, majdnem monokróm, de persze nem, mert megjelennek benne aranylóbb tónusok is.

 Megint a legegyszerűbb nagyiminta, de most mennyire más, a hatása kissé pikkelyszerű lett a finom színátmeneteknek köszönhetően.

 3 motring Malabrigo ( Sock) Playa, 3-as horgolótűvel.

  Középiskolás koromban vettem magamnak egy türkiz köves gyűrűt, amit sokáig hordtam. Azt hiszem akkor szerettem meg nagyon a türkiz színt. Nevét a francia turquoise szóból kapta, ami török követ jelent, egykor Törökországon keresztül szállították Európába.

 Magáról a kőről annyi jót olvastam: ősi védelmező amulett és az egyik leghatásosabb gyógyító. Engem most mint szín érdekelt  és  a legérdekesebbnek az tűnt, hogy egyszerre nyugtató és energetizáló hatású.

 Jaj ne, már megint farsang! Semmi kedvem nem volt jelmezt készíteni az iskolai farsangra, de tudtam, hogy ezt most nem fogom megúszni. Nem tudom miért nem hoz lázba a jelmezkészítés, még egy dolog van ami soha nem érdekelt és ruhákhoz köthető  az az esküvői ruha. Ha így jobban belegondolok, talán éppen az ünnepélyes voltuk, az a haccacáré ami körbeveszi mindkettőt távolítja is el tőlem. Azt hiszem engem a hétköznapok jobban érdekelnek.

 De tudom, hogy a gyerekeknek ez nagyon-nagyon fontos. Szégyellem is magam, hogy itthonra nem csináltam jelmezeket, vannak persze dolgok, de én csak egy ezüst köpenyt varrtam idáig, ami már régóta nincs meg és nagyon hiányzott a szerepjátékokhoz. 

 A kisebbik fiam most elsős és nagyon rá van kattanva a jeges dolgokra. A Jégvarázs, a Hókirálynő, az orosz mesék ahol jeget és hóvihart varázsolnak lenyűgözi és sokat játszik is ilyesmiket. Persze a farsangra is ilyen jelmezt szeretett volna és az  ezüst köpeny pótlását is olyan régóta ígértem. Az utolsó pillanatig halogattam, úgyhogy nem maradt sok időm a kivitelezésre és az alapanyagokat sem volt egyszerű begyűjteni, pedig a lehető legegyszerűbb megoldásra törekedtem.

 Meghallgattam, hogy mit szeretne, mi milyen legyen, sok dolgot együtt is vettünk meg, az álarcot is ő választotta. Megkértem, hogy rajzoljon rá, hogy az ő keze nyoma is benne legyen, az üres felületeket pedig egyszerűen befestettem. Mivel a formájában emlékeztet a velencei álarcokra, kapott még néhány csillogó követ is. Eleve imádja a giccses dolgokat - szerintem szinte minden gyerek nagyon vonzódik a giccshez - úgyhogy vettünk mindenféle felvarrható műanyag hópelyhet is, azt mondta, hogy sötétkék kő is kell rá, ez került a köpenyre. A varázsbothoz a hétvégi kirándulásról hazahozott botját használtuk, amit nem is ebből a célből hoztunk haza, de kész szerencse, hogy kéznél volt.

 Nagyon boldog volt amikor elkészült az egész, és végre újra van itthon ezüst köpeny, mert az egyszerűen nélkülözhetetlen!

 Tudom.

 Sálkötés közben jutott eszembe, hogy a sál gyerekeknek egyáltalán nem praktikus. Valahogy pont úgy veszik fel, hogy éppen ott nincsen ahol lennie kéne. A nyakmelegítő viszont tökéletes, egyetlen mozdulat felvenni és egyetlen le, ott melegít ahol kell, fülig húzható, ha nagyon süvít a szél. Ráadásul egy egyszerű darab, egy kényes pontja van, az pedig az, hogy miből készül. Semennyire sem szúrhat, ha gyerekeknek készül még annyira sem. Saját fonalnál nem nagyon van saját magunk számára nagyobb élmény, de akadnak még ünnepi fonalak.

  Most valami különlegeset kerestem és megtaláltam a Malabrigo fonalakat, aminek több fajtája is van, de mind kézzel festett és magas minőségű alapanyagból készül, igazi luxusfonal. Nézegetni is elég jó, de kötni sem rosszabb, el lehet veszni benne.