Jaj ne, már megint farsang! Semmi kedvem nem volt jelmezt készíteni az iskolai farsangra, de tudtam, hogy ezt most nem fogom megúszni. Nem tudom miért nem hoz lázba a jelmezkészítés, még egy dolog van ami soha nem érdekelt és ruhákhoz köthető  az az esküvői ruha. Ha így jobban belegondolok, talán éppen az ünnepélyes voltuk, az a haccacáré ami körbeveszi mindkettőt távolítja is el tőlem. Azt hiszem engem a hétköznapok jobban érdekelnek.

 De tudom, hogy a gyerekeknek ez nagyon-nagyon fontos. Szégyellem is magam, hogy itthonra nem csináltam jelmezeket, vannak persze dolgok, de én csak egy ezüst köpenyt varrtam idáig, ami már régóta nincs meg és nagyon hiányzott a szerepjátékokhoz. 

 A kisebbik fiam most elsős és nagyon rá van kattanva a jeges dolgokra. A Jégvarázs, a Hókirálynő, az orosz mesék ahol jeget és hóvihart varázsolnak lenyűgözi és sokat játszik is ilyesmiket. Persze a farsangra is ilyen jelmezt szeretett volna és az  ezüst köpeny pótlását is olyan régóta ígértem. Az utolsó pillanatig halogattam, úgyhogy nem maradt sok időm a kivitelezésre és az alapanyagokat sem volt egyszerű begyűjteni, pedig a lehető legegyszerűbb megoldásra törekedtem.

 Meghallgattam, hogy mit szeretne, mi milyen legyen, sok dolgot együtt is vettünk meg, az álarcot is ő választotta. Megkértem, hogy rajzoljon rá, hogy az ő keze nyoma is benne legyen, az üres felületeket pedig egyszerűen befestettem. Mivel a formájában emlékeztet a velencei álarcokra, kapott még néhány csillogó követ is. Eleve imádja a giccses dolgokat - szerintem szinte minden gyerek nagyon vonzódik a giccshez - úgyhogy vettünk mindenféle felvarrható műanyag hópelyhet is, azt mondta, hogy sötétkék kő is kell rá, ez került a köpenyre. A varázsbothoz a hétvégi kirándulásról hazahozott botját használtuk, amit nem is ebből a célből hoztunk haza, de kész szerencse, hogy kéznél volt.

 Nagyon boldog volt amikor elkészült az egész, és végre újra van itthon ezüst köpeny, mert az egyszerűen nélkülözhetetlen!

 Tudom.