Nem tudom van-e szebb évszak az ősznél, na jó egy igazi tél vetekszik vele, ami a szépséget illeti, de színesebb biztosan nincs. Fűszeres színek és fűszeres illatok, ilyenkor szeretem a legjobban az arborétumi sétákat is. Langyos napsütés, hosszabbodó árnyékok és az a különös változás a levegőben, egy enyhén párás hűvösség, amit annyira szeretek.

  Még nyáron varrtam újrahasznosított ingekből bevásárlószatyrokat. A teával való festés után, nem öntöttem ki a maradék főzetet, hanem készítettem őrölt kurkumából egy festőlevet és hozzáöntöttem a teás főzetemhez.  Beáztattam hideg vízbe a pamut táskákat és így helyeztem a festőlébe. Egy óra hosszat főztem nagyjából és hagytam a lében langyosra hűlni ( egy evőkanál só is került a főzetbe ). Aztán kiöblítettem belőlük a felesleges pigmenteket és kiteregettem száradni. Gyönyörű, meleg sárga színt kaptam - ami a fotókon sokkal halványabbnak látszik. Nyáron sokat használtam a szatyrokat, mindig jó volt rájuk nézni, kézbe venni őket, ezekben a növényi sárgákban mintha maga a napsütés konzerválódna.

  Most, hogy beköszöntött az ősz, kedvem lett befotózni, olyan szépen illik ez a meleg sárga az ősz színeihez.