Egy otthon folyamatosan formálódik, az a jó ha mindig hozzáalakíthatjuk az igényeinkhez. A mostani lakásunkban - bár még nem sikerült teljesen belakni - nagyon szeretem, hogy végre elegendő életteret nyújt. Itt arra gondolok, hogy lehetőség van új funkciókat adni a helyiségeknek. A néhai cselédszobát mindenes- és gardróbszobaként terveztük használni, ahol azért elfér még az egyik sarokban a varrógépem is. Hát igen, ez így is volt, de miközben a fonalaim, az anyagos dobozaim, a mindenféle kreatív cuccaim szépen lassan beborították a hálószoba sarkait, az alapanyagok csak gyarapodtak, nekem pedig kényelmetlen volt, hogy a nagy ebédlőasztalon nem lehet állandóan szabni, akkor rájöttem, hogy nekem egy Műhelyre van szükségem! Ez azért nem volt egészen újdonság, de valamiért nyilvánvaló sem. Még sohasem volt műhelyem és azt hiszem azért nem láttam itt a lehetőségét sem, mert idáig akkora luxusnak tűnt számomra, hogy egyszerűen gondolni sem mertem rá.

  Valamikor, nagyon régen - a saját fizetésemből - vettem egy használt ipari varrógépet, ami költözött velem albérletből albérletbe. Egészen addig, amíg be nem költöztünk az első picike lakásunkba és a helyét el nem foglalta egy kiságy. Egyszerűen nem volt helye, így a következő tíz évét egy fészerben töltötte nagyon távol tőlem. Persze hiányzott, ezért nagyon örültem annak, hogy  egy nagyobb lakásba visszajöhet. Száraz helyen volt ugyan, de a por, a sok-sok generációnyi egércsaláddal való együttélés nem tett jót neki, ez látszott rajta, úgyhogy miután hazaszállítottuk szerelőt hívtam hozzá. Kiderült, hogy ki kell az egész gépfejet tisztítani, a motorja tönkrement, sok fontos alkatrészt szétmart az egérvizelet. A borsos számla ellenére a felújítás mellett döntöttem. Nem volt olcsó mulatság, de még így is kevesebbe került, mint egy új gép és miért kéne rozsdatelepre kerülnie az egyébként hibátlan szerkezetnek? A felújítás után pedig egy új gépet kaptam vissza, amivel öröm dolgozni.

  Miután kifestettem a hálót, a gardróbszekrényeket átvittük - megtalálták a helyüket - eldöntöttem , hogy a kis cselédszobát Műhellyé alakítom. 

  Ez egy viszonylag sötét szoba, eredetileg fehérre lett festve a felújításkor, de azt tudtam, hogy Műhelyként se szeretnék fehér falakat. Az egészet azonban most nem szerettem volna újrafesteni, úgyhogy húztam egy vonalat a számomra tetsző magasságban és csak addig festettem . Ezt már máskor is csináltam, nagyon jó megoldás, ha csak áthangolni szeretnénk egy szobát és a fal egyébként jó állapotban van, idő és költségkímélő is. Egyébként amikor kipakoltuk a gardróbszekrényeket csak akkor vettük észre, hogy a parkettáról hiányzik a szegőléc... Ó, ez valahogy kimaradt, hiába a rumlis helyiségek sorsa, úgyhogy még festés előtt volt egy kis szegőlécezés is. A falra pedig egy semleges, melegebb színt választottam, mégis egy Műhely lesz!

  Muszáj itt megemlítenem, hogy odavagyok a műhelyekért. Igaz, hogy én textilekkel fogok itt foglalkozni, de van egy nagy kedvencem és hát ha álomműhely, akkor valami ilyesmit képzelek el:

  Ismerős? Ez Eder mester műhelye, a Pumukliból. (Egyébként szívesen lettem volna asztalos, ha fiúnak születek.)

  Az én Műhelyem ennyire nem hangulatos, de már most nagyon szeretem! A varrógép legalább már a helyén van és néhány láda  is felkerült a polcokra. Az apróbb dolgok ezután következnek.

  Azt említettem, hogy a mesehősök is varrnak?