Nem is akartam most táskát horgolni. Csak éppen akció volt a pamut fonalakra és sajnos, ezt sosem bírom ki. Valamiért szükségesnek érzem a fonalkészletek gyarapítását. Természetesen azért, hogy majd legyen mihez nyúlni, ha szeretnék valamit elkészíteni. Ezzel meg is nyugodtam, de nem teljesen. Lelkiismereti okokból elővettem a tavalyi pink fonalat, amiből eredetileg nyári pulóvert szerettem volna, de most úgy éreztem ez a szín mégis sok lenne pulóverként - még nekem is. 

A komód festése után vágytam egy kis horgolásra, valami egyszerűre. A táska egyszerű. Mivel úgyis játszótéri találka volt megbeszélve be is készítettem a fonalat. Azt is megfogadtam nemrég, hogy kézimunkázásra fogom használni a játszótéren töltött időt. Legalábbis megpróbálom... Most működött, szépen haladtam. Először tényleg egy olyan ringyi-rongyi horgolásra gondoltam, hálószerű, felkapós szatyorkára, de végül tömörebb  és komolyabb lett. Minden közben alakult, az is, hogy ha már ennyit dolgoztam vele, mégis tovább fogja bírni, ha bebélelem. Így kapott egy belső zsebet is, a pántokat pedig ripszszalaggal erősítettem meg.

Tegnap későn  értünk haza a barátainkkal töltött nyáresti kerti borozgatásból és reggel hitetlenkedve álltam az üres kávésdoboz fölött, hiszen nemrég még több kilónyi kávé volt a kamrában. Nemrég. Úgyhogy fogtam a legújabb horgolt táskámat és elvittem kávézni. (Nagyon kényelmes.)