Leginkább piacon veszek virágot magamnak, de van olyan virágbolt ahova muszáj bemenni, mert már messziről hívogat. Így történt ez a minap is, nem tudtam ellenállni a különleges választéknak, vadvirágoknak és fűszernövényeknek. Úgy általában nem tudok a gazra "gazként" nézni, legtöbbször a szép növényt, virágot látom benne. Ez úgy a városi gyomokra különösen igaz, szeretem amikor a kicsit elhanyagolt területeket felveri a gaz, megjelennek a vadvirágok. ( persze nem a parlagfű a favorit...)

Szóval köttettem egy csokrot kaporral, illatos majorannával és olyan növényekkel amik később megszáradva is szépek maradnak. Boldogan vittem haza.

Most, hogy készülök a varrásra - de addig még lefestek ezt-azt mert nyáron lehet ezt igazán jól elvégezni - eszembe jutott a kis varródoboz, amit szerettem volna egy kicsit felújítani.

Ócskapiacon találtam rá, tele cérnával. Számomra ezek a dobozok olyanok, mint egy kincsesláda. Mindig meghatódom, ha ilyesmire akadok hiszen ez valakinek a saját varródoboza volt, ebből dolgozott, ehhez nyúlt, ha éppen varrt valamit. Története van.

Maga a doboz nem túl finom, a belsejében található rekeszeket kicsit összeeszkábáltak. A kampós zárat is vastagon borította a sötétzöld festék. Valahogy nem tetszett a színe sem.

Szeretem a régi bútorokat, régóta kerestem egy ruhásszekrénynek valót a két kisfiam szobájába. Gyakori, hogy vagy akasztós , vagy végig polcos, ebben éppen az tetszett meg, hogy polcos is, fiókos is. Kivitelezésre nem egy műremek, de használhatónak tűnt. Inkább ácsmunkához közelít a kidolgozottsága, "szőrös" bútorélek, elnagyolt festés, ronda koptatás és mivel a hidegebb árnyalatú szürke színe sem működött, nem volt kérdés, hogy hozzá kell nyúlni.

Évekkel ezelőtt, külföldi oldalakon találkoztam először Annie Sloan nevével, már akkor azt gondoltam milyen jó lenne kipróbálni a festékeit. Ma már nagyon sok minden elérhető valahogyan külföldről is, de én nagyon hálás vagyok azért, hogy ez a festék itthon is megvásárolható. El is mentünk és beszereztük a szükséges dolgokat: festék, viasz, ecset és csiszolópapír. 

A szín az Aubusson Blue, ami egy sötétebb kék, ez ezen a fotón nem annyira látszik. Színtelen viasszal kezelve.

Szerintem a krétafestékek nagyon illenek a régi bútorokhoz, egészen más felületet eredményeznek , mint egy akrilfesték vagy egy vizes zománc. Sajnos nincs az eredeti állapotról képem - teljesen biztos voltam pedig benne, hogy csináltam , de nem találtam meg..

A zár rézverete szintén be volt mázolva vastagon szürkére, na ezt rendkívül rondának és igazán barbár dolognak tartom, úgyhogy természetesen festés előtt leszedtem és hideg zsíroldóval eltávolítottam róla a festéket. Mivel akkora szögekkel volt felrakva, hogy az egyik a túloldalon is előbújt, a közeli képkeretezőnél kértem olyat ami jobban illik hozzá. Egészen más lett így, szebb és jobb. ( Ezen a képen a szín valóságos mélysége jobban látszik.)

Fonalak, anyagok, cérnák, festékek. Egy nagyon hosszú lista arról mi mindent kéne megcsinálni, kipróbálni.

Mindig is szerettem a két kezemmel létrehozni valamit, az alkotás fontos része az életemnek és miután észrevettem, hogy egyre jobban kiszorul a mindennapjaimból, elhatároztam, hogy elindítom ezt az oldalt, ahol összegyűjthetem mindazt amit éppen csinálok. Egy virtuális munkanapló, egyenlőre a saját örömömre, de hátha mást is érdekel.